Hírek
2009. november 03.
A Magyar Tudomány Napja
A Magyar Tudományos Akadémia létrehozását 1825. november 3-án határozta el a pozsonyi országgyűlés. Tudósaink 1996-os világtalálkozóján született döntését megerősítve, az Országgyűlés 2003-ban hivatalosan is a Magyar Tudomány Napjává nyilvánította ezt a jeles napot. Ez alkalomból beszélgettünk Dr. Vörös Attila tudományos igazgatóval és Kövesdi István tudományos munkatárssal, akik szeptember végén Intézetünket képviselték a Környezetvédelmi Adózás X. Világkonferenciáján Lisszabonban.
- A Magyar Tudomány Napján számos ünnepi eseményre kerül sor a hazai tudományos életben. A közlekedési tudományok „fellegvárának" számító KTI milyen formában vesz részt a rendezvényeken?
VA: - Az Intézet tevékenységének mintegy 40-45 százalékát teszi ki a szigorúan vett tudományos kutatás, munkáink, megbízásaink többsége a piac igényeihez igazodik. Ez meghatározza munkastílusunkat, lehetőségeinket, és viszonylag kevés idő marad a tudományos önfejlesztésre. Ez persze nem indokolhatja, hogy ebben az évben nem veszünk részt az ünnepi rendezvényeken. Néhány héttel ezelőtt állandó meghívottként beválasztottak az Akadémia Közlekedési Bizottságába. Reményeim szerint ez egy újabb lehetőség lesz a kevésbé elméleti, inkább gyakorlati kutatási szegmensben tevékenykedő KTI és más tudományos intézményi kapcsolataink elmélyítésére. Úgy gondolom, hogy a jövőben feltétlenül fokozni kell ez irányú aktivitásunkat.
- Ugyanakkor tapasztalhattuk, hogy a közeli hetekben számos fontos tudományos előadásra került sor az Intézetben.
VA: - Mindig is a „mindennapi kutatás" híve voltam. Októberben az Európai Nemzeti Közúti Kutatási Laboratóriumok Fóruma vendégeskedett nálunk, majd a napokban fogadta el meghívásunkat Dr. Hermann Knoflacher, a bécsi műszaki egyetem professzora. A jövő héten pedig Petschnig Mária Zita közgazdász tart előadást. Ugyanakkor kollégáink is részt vesznek konferenciákon, például Svédországban, Brüsszelben, valamelyik szakértői csoport munkaértekezletén. Külön meg kell említenem a Környezetvédelmi Adózás X. Világkonferenciáját, ahol Kövesdi István kollégámmal együtt képviseltük a KTI-t.
- Első alkalommal vettek részt intézeti delegáltak ezen a jelentős nemzetközi konferencián. Melyek voltak a háromnapos rendezvény kiemelt témái?
VA: - Első sorban a vízgazdálkodás és a klímaváltozás kérdéseivel foglalkozott a konferencia, de a közgazdasági szabályzóktól az energia adókig, a megújuló energiáktól az ökológiai adóreformig a környezetvédelmi adózás csaknem teljes körét érintették az előadások és a szekció-beszélgetések. Az egyik legfontosabb tendenciának éreztem, hogy a sokáig kizárólagosnak tekintett szén-dioxid kvóta-kereskedelem mellett egyre komolyabb szerepet szánnak a szakemberek az energia adózásnak.
KI: - Az energia adózással kapcsolatosan többen hangoztatták, hogy ma jelentős mértékben eltérnek az adómértékek az egyes energiahordozó szektorokban. Amennyiben elfogadnák az ún. szén-adózást, vagyis a környezetvédelmi adó megállapítása az elégetett szénmennyiség, illetve egyenérték alapján történne, akkor az egyes energiafajták felhasználását, illetve a kibocsátást harmonizálni, optimalizálni lehetne. Érvényesülhetnének a piaci viszonyok. Meg kell jegyezni: ma még országon belül sem használják ezt az egyenértéket, az országok között pedig még szembetűnőbb a differenciáltság. Abban viszont nagy az egyetértés, hogy az egységesített adómérték meghatározását követően a bevételeket a környezetvédelemre kellene fordítani. Már csak azért is, mert főként Európában az energiaadók folyamatos növelésére lenne szükség, miközben az adók aránya az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem változott.
- Száznál több előadás hangzott el Lisszabonban, közöttük néhány közvetlenül a közlekedés és a környezet témakörével foglalkozott. Mit tartottak legfontosabbnak a közlekedés szakemberei?
KI: - Összesen négy előadás érintette közvetlenül a közlekedés és környezet témakörét. Norvég kollégánk a gépjárművek széndioxid-alapú adózásának gyakorlatát mutatta be. Megtudtuk, hogy egy bevezetés előtt álló ausztrál program az üzemanyag-takarékos járművek beszerzését preferálja. Érdekes előadást hallhattunk a párizsi közhasználatú kerékpáros rendszerről, amelyben jelenleg közel 21 ezer kétkerekű szolgálja a környezettudatos városi közlekedést.
- Ebben a szekcióban hangzott el Kövesdi István előadása. Összefoglalnád röviden a legfontosabb gondolatokat?
KI: - A közúti és vasúti közlekedés társadalmi mérlege címmel tartott előadásom csak egy részét képezte a Levegő Munkacsoporttal együtt művelt témának, ami nem csupán a közlekedés, hanem a teljes társadalmi környezet mérlegét kívánja meghatározni. A KTI-ben a közlekedési tudománnyal foglalkozó szakemberek elsősorban a közlekedés oldaláról vizsgálták helyváltoztatás okozta nemzetgazdasági veszteségeket, illetve a közlekedés hozzáadott értékeit. A Levegő Munkacsoporttal kialakult kapcsolat során jobban megismertük a civil szervezetek szemléletét, az általuk feltárt tényeket és adatokat is. E két irányból közelített nagy volumenű témának még csak egy kis szelete készült el, ez volt az előadásom témája, azaz milyen bevételhez jut az államháztartás a közlekedési befizetésekből, másrészt milyen címeken és mennyit költ a közlekedés egészére. A kérdés persze ennél bonyolultabb, hiszen hogy csak egy példát említsek: a közúti ráfordításokból autópályák épültek, tehát az nem csupán elköltött pénz, hanem az infrastruktúra fejlesztését is szolgáló kiadás. Reményeink szerint a közeli jövőben már az externális hatásokat is figyelembe veheti a társadalmi egyenleg.
- Hogyan reagáltak a hallgatók, milyen volt a fogadtatása a társadalmi mérlegnek a szekcióban?
KI: - Globális szinten mozgott a konferencia, inkább a szén-dioxid kibocsátásról, a kvótákról, az adóztatásról szóltak az előadások, és arról, hogy a globális felmelegedés hogyan befolyásolja az élő világot, és ehhez milyen gazdasági és társadalmi prognózisok illeszkedhetnek. De maga a közlekedés, ennek társadalmi mérlege perifériális kérdésnek számított.
- Ilyen konferenciák kapcsán mindig felmerül a kérdés: a tudományos eredmények csak a rájuk épülő gyakorlati lépésekkel együtt szolgáltathatnak társadalmi szintű eredményt. Milyen jövőképet rajzolt e tekintetben a konferencia?
VA: - Kevés kedvező fejleményt tapasztaltam. Leginkább az egyébként is közismerten „zöld" országok képviseltették magukat, tudósaik lendületes előadásokat tartottak a környezettudatosságról. Felelős tudósok hangoztatják, hogy nagy a veszély, az emberek érzik is változások aggasztó tendenciáit - gondoljunk csak az egyre gyakoribb környezeti katasztrófákra - de akik a gyakorlatban is tehetnének konkrét lépéseket, azok nem voltak jelen.
