Archív hírek
2010. december 08.
Bensőséges tájak - Oszter Dezső képkiállítása
Oszter Dezső festőművész sokszínű, olykor elégikus tájképei gyermekkorunk emlékeit idézi meg. Ezeket a naturalista festményeket csodálhatják meg az érdeklődők, ha ellátogatnak a Közlekedéstudományi Intézet kiállítótermébe.
A tárlat a békesség, a bensőségesség, a megnyugvás, egyben a csodavárás időszakában, advent napjaiban nyílott a KTI-ben.
A festmények között körültekintve, megfigyelve a művek sajátos hangulatát, a valós látványélményhez kapcsolódó, ugyanakkor annál többet mutató megoldásokat, felmerül a kérdés: mi is a tájképfestészet célja?
Lyka Károly a XX. század egyik legjelentősebb művészettörténészének szavaival élve: „Miért hat oly mélyen az emberi lélekre a természet képe? Napfényben fürdő fellegek, tágas, zöld mezők vagy néma erdők homálya, a haldokló ősz vagy a rügyet bontó kikelet képei megremegtetik szívünk, holott látszólag semmi érdekünk sem fűződik hozzájuk."
Lyka válasza egyértelmű: a vágyakozás a boldogság iránt, a soha el nem érhető tökéletes beteljesülés iránti mértéktelen érzelem okozza a tájképek varázslatát. „A nyugalom e vágyából fakadnak az elhagyott kisvárosi utca, a hóborított falu, a homályos erdő képének gyönyörei, mely vágyat ily „ideálisan", azaz a velejáró érzelmek ily tisztaságában, sohasem elégíthet ki maga a valóság. (...) A mű-élvező éber álma, képzelete odagondolja magát az elhagyott táj csöndjébe, néhány pillanatra leveti az örök kínt: a vágyakat."
A festészet történetének keresztmetszetét vizsgálva kitűnik a tájképfestészet változása. A tájképfestészet igazából a németalföldi mestereknél válik önálló műfajjá: a települések megélénkülnek, benépesülnek, gondoljunk csak id. Pieter Bruegel sorozatára, a téli örömökre: messziről, isteni nézőpontból szemléljük a tájat, a benne mozgó figurákat.
Oszter Dezső képeiben leereszkedett a nézőpont az emberi horizont vonalára, és mintegy besétálunk a képbe, a városokba, falvakba, tanyákhoz. Bent mozgunk a kép terében, körüljárjuk a terepet, érezzük az illatokat, fázunk a téli hidegben, vagy verejtékünket töröljük a mediterrán hőségben. A művész képei bevonnak, aktualizálnak, élettel telítenek. Hol egy utazási élményt elevenítenek fel a mediterrán partokon, ahol kikötött hajó pontos, részletes megfestésével szimbolizálja az el- és visszavágyódást, hol a téli kikötőben megpihenő, várakozó csónakok várják az újrakezdést, a tavasz jégrepesztő intenzitását.
Oszter a festői mesterség avatott ismerője. A hideg-meleg ellentétre, a kidolgozott, szinte naturalista részletek és az elnagyolt, a néző kiegészítésére, váró kontrasztok alkalmazására találunk példákat a kiválóan rendezett kiállítás képei között. Az alföldi festők hagyományait követő tanyákat bemutató munkái erőteljes perspektívában ábrázolt útjai, pocsolyái, megfagyott őszi rögei vonzzák a tekintetet a kompozíciót lezáró lüktető ritmusú épületegyütteshez. De találunk példát a Mednyánszky festőiségét megidéző nagyméretű szimbolikus-misztikus megformálásra is egy liget csavarodó fáinak ködbe vesző ábrázolásában. Vagy a párás út bravúros ábrázolásában. A falun keresztülvezető tipikus alföldi utca képébe szervesen illeszkedik a XX. század csodája, a gépkocsi halvány, sejtető ábrázolása.
Oszter Dezső művei Japántól a magyar közgyűjteményekig, magán gyűjtők faláig sokfelé megtalálhatóak.
Budapest, 2010. december 6.
Varga Ferenc
pedagógiai szakértő
művészetek
médiaművész
A kiállítás megtekinthető:
Munkanapokon: 9.00-15.00 óráig
A tárlat 2010 december 20 és 31. között zárva.
KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft.
1119 Budapest, Than Károly u. 3-5.
IV. emeleti étterem és kiállítótér
