Közlekedésbiztonsági cikkek
2010. július 01.
Csak becsatolva biztonságos III. rész
A nyitott autókba szerelt biztonsági hevedert és az úgynevezett egyszerû, kétpontos csípõövet az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején kezdték el használni. A csípõövet (más néven ölövet) a második világháború utáni években elõször a repülõgépeken, majd ezt követõen a gépkocsikban is alkalmazták.
A Volvo 1957-tõl az elsõ üléseknél beépített bekötési pontokkal kezdte gyártani - a biztonsági öv rögzítésére alkalmas - személygépkocsijait és megrendelésre derékövvel is ellátta a azokat. A gyári fejlesztésben akkor állt be igazi fordulat, amikor Nils Bohlin 1958-ban a céghez került. A repülõgépiparból érkezett, nagy tapasztalattal rendelkezõ, tehetséges mérnök biztonsági feladatokat kapott, és még ugyanebben az évben szabadalmaztatta a három ponton rögzített, V-típusú biztonsági övet. Elõtanulmányaiból jól tudta, hogy a csípõöv nem elégíti ki a biztonsági követelményeket, ezért olyan visszatartó rendszerre van szükség, amely a jármû ütközésekor az elõrelendülõ egész testet hatásosan, sérülés nélkül meg tudja tartani és nem engedi meg, hogy a hirtelen megtorpanó jármûben az az eredeti sebességgel elõrelendülve bárminek is nekiütközzön. Bohlin a biomechanika (emberi fizikai tûrõképesség) tudományát alkalmazva, valamint kísérleti eredményeire támaszkodva helyesen gondolta, hogy mind a felsõ-, mind az alsótestet úgy kell rögzíteni, hogy az fiziológiailag megfelelõ legyen, és a tehetetlenség miatt elõrezuhanó test okozta 3-5 tonnás terhelés elosztható legyen a mellkas és a medence elõtt elvezetett hevederszalagok teljes felfekvési területén. (Ezért fontos az öv megcsavarodásának kerülése, ilyen erõhatás mellett fennáll a bevágódás veszélye.) Célja volt továbbá, hogy a vízszintes övszalag a lehetõ legalacsonyabban helyezkedjen el, megakadályozva az öv alóli kicsúszást („submarining") és annak következményeit, a súlyos láb-, térd- és csípõsérüléseket.
Ezt úgy valósította meg, hogy az alsó bekötés és a csatszerkezet mélyen, az üléslap alatt nyert elhelyezést, kedvezõbb geometriai helyzetet biztosítva a váll- és övhevedernek. Ennek következtében az egész ütközési folyamat alatt jobb tartást kapott a csípõ és a felsõtest, kisebb lett a kicsúszás veszélye.A csatszerkezet pedig már nem érintkezhetett az utas egyetlen testrészével sem és nem okozhatott külön sérülést. Ezzel megszületett a fél kézzel, kényelmesen becsatolható hárompontos övszerelvény, mivel a padlólemezhez vagy a kardánburkolathoz erõsített merev kapcsolóelem lehetõvé tette a horgos kivitelû csat egy kézzel történõ be- illetve kikapcsolását. (Ismert, hogy a hátsó középsõ övek még ma is sok esetben csak két kézzel kezelhetõk.)
A sorozatgyártás elõször 1959-ben a Volvo P 120-as (Amazon) modellben valósult meg. A csatszerkezet merev kapcsolóeleme a fejlesztésének során átkerült az ülésre, hogy az ülés hosszirányú állításakor is megmaradjon a hevederek ideális geometriai alakzata. Bohlin találmánya mérföldkõ az övrendszerek fejlõdéstörténetében és e brilliáns ötlet értékállóságát bizonyítja, hogy azóta sem találtak fel jobbat. Negyven éve csupán a szerkezetét tökéletesítették, s így a kezdeti, kézzel állítható alapkivitelt leváltotta az automata változat, amikor az övszalag automatikusan - rugós visszacsévélõvel - rásimul az emberre, követve méretét, a kifutást pedig önmûködõ reteszelõ állítja meg. Ezt tökéletesítve láttak napvilágot a többszörös reteszelõvel rendelkezõ szerelvények, majd jöttek a magasságállítóval kiegészített felsõ bekötésû változatok. Ezzel már biztosítható, hogy az eltérõ testméretû utasoknak is helyesen beállítva, vállközépen feküdjön fel a hevederük. Ám az övfeszítõ és a légzsák bevezetése is a biztonsági öv hatásosságát hivatott növelni, azaz a nagysebességû ütközéseknél a sérülések súlyosságát csökkenteni.
A légzsák nem mindenható, csak az övhasználat mellett fejti ki védõhatását, különben kifejezetten veszélyes lehet.Bohlin találmányát idõtállósága emeli sok más felfedezés fölé, melyet igazol, hogy az alapötletébõl kiindulva folynak ma is a passzív utasvédelemmel kapcsolatos kísérletek és fejlesztések. Ennek köszönhetõen jelentek meg az erõhatárolós övszerelvények és egyes márkák modelljeiben az adatgyûjtést végzõ komputerrel vezérelt, a légzsákkal összehangoltan mûködtetett, terhelésfüggõ, intelligens övrendszerek.
Nils Bohlin érdemei elévülhetetlenek, a biztonsági övvel már sok ezer ember életét mentette meg, és látva a fejlõdés irányát a jövõben is nagyon sok emberélet megóvása fûzõdik majd nevéhez.Kössük be magunkat!
- 1903-ban Desire Leveau szabadalmaztatta a nyitott autóba szerelhetõ biztonsági hevedert.
- 1907-ben jegyezték be az úgynevezett kétpontos csípõövet, amelyet elõször repülõgépeken alkalmaztak, majd gépkocsikban is.
- 1951-ben nyújtották be szabadalmazásra a kombinált váll-csípõövet (más néven „Y" öv).
- 1958-ban Nils Bohlin neve mellé bejegyezték a ma használatos három ponton rögzített, úgynevezett „V"- típusú biztonsági övet.
Kováts László, a Magyar Autóklub közlekedésbiztonsági szakértõje
