Albert Gábor

Születési év
1955

Mikor dolgozott a KTI-ben?
1980–1990, 1993– jelenleg

Mikor választották örökös tagnak?
2014

„Ő minden körülmény között helytállt, és alapelve volt, hogy mind a felettesei, mind a megbízó elvárásait magas színvonalon kell teljesíteni”

Albert Gábor a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett közlekedésmérnöki oklevelet 1980-ban, és azonnal belépett a Közlekedéstudományi Intézetbe (KTI). Közlekedési hálózatfejlesztéssel, forgalmi vizsgálatokkal, modellezéssel, egyéb közlekedésüzemi kérdésekkel kezdett el foglalkozni tudományos munkatársként, és már az első tíz évben számos kiemelkedő fontosságú kutatási és fejlesztési feladatban vett részt, esetenként akár vezető szerepben. Emellett angol és német nyelvtudása segítséget adott számára a külföldi szakirodalom tanulmányozására és a külföldi eredmények integrálására a mindennapi kutatási feladataiba. 1986-ban közlekedésmatematikai szakmérnöki oklevelet szerzett a BME-n.

1990-ben lehetősége nyílt Belgiumban, a Leuveni Katolikus Egyetemen ösztöndíjjal tanulmányokat, kutatásokat végezni. 1993-ban visszatért a KTI-be, ahol immár tudományos főmunkatársként folytatta a tevékenységét. 1995-ben a FEANI-nál Európai Mérnök oklevelet szerzett.

Először a Hálózattervezési, Közlekedésbiztonsági és Forgalomtechnikai Tagozaton tevékenykedett, majd szervezeti átalakulások után a Közlekedési Rendszerkutatási és Hálózattervezési Tagozat kötelékében dolgozott, utóbbiban 1997-től tagozatvezető-helyettesi pozíciót töltött be. Ez utóbbi szervezeti egység vezetői pozícióját 2002-ben vette át dr. Vörös Attilától.

2005-ben egy újabb szervezeti átalakulás következtében a szervezeti egység egyesült a Közlekedésszervezési és Logisztikai („TRANSORG”) Tagozattal, amely Közlekedésszervezési és Hálózatfejlesztési Tagozat néven dr. Berényi János vezetésével folytatta a tevékenységét, és itt ismét tagozatvezető-helyettesi pozícióban irányította a szakterületei kutatási munkáit. E tagozat vezetői székét 2009-ben vette át Dr. Berényi Jánostól, amelyet egészen 2021-ig meg is tartott – bár időközben az egység neve Közlekedésfejlesztési Kutatóközpontra változott, és két osztályba szerveződve (Hálózattervezési Osztály és Közlekedésmenedzsment Osztály) két osztályvezető is segítette a munkáját. Nyugdíjba vonulása után a központvezetői székét átadta dr. Munkácsy Andrásnak, ugyanakkor részmunkaidőben továbbra is segíti a Központ munkáját hatalmas tudásával és munkabírásával.

Felsorolni is nehéz mindazon szervezeti változásokat, amely a pályafutása során érintette. Pályafutása elején még egy klasszikus kutatóintézetben dolgozott, ahol az egyetlen szakmai igazgatóság a Tudományos Igazgatóság volt. Később egyre több igazgatóság között kellett megtalálnia az általa vezetett egység helyét, feladatait, az együttműködés lehetőségeit.  Ő minden körülmény között helytállt, és alapelve volt, hogy mind a felettesei, mind a megbízó elvárásait magas színvonalon kell teljesíteni. Nem lehet azt mondani, hogy szigorúan vette magára nézve a munkaidő végét, az alkotó időszaka rendszeresen az éjszakai órákra esett.

Az általa vezetett egységnek minden évben keményen meg kellett küzdenie az előírt pénzügyi tervek teljesítésével és azzal a körülménnyel, hogy állami cégként kellett versenyeznie a megbízásokért a magáncégekkel. A szakmában működő cégek vezetőivel ápolt jó emberi és szakmai kapcsolata révén eredményesen működött a beszűkült megbízói piacokon is. Kiemelkedő fontosságú munkája volt a 2008-2009-ben lefolytatott Országos Célforgalmi Felmérés (OCF) és az ahhoz kapcsolódó szakmai feladatok megoldása. Erre támaszkodva a 2016-os OCF kidolgozását is az általa vezetett kollektíva végezhette el. Ezen kívül számos városi és országos közlekedésfejlesztési terv, stratégia kidolgozása fűződik a nevéhez.

Jó érzékkel és következetesen kapcsolta be az általa vezetett szakterületet és kollektívát az EU által társfinanszírozott projektek megvalósításába is.

Több tucat tudományos jelentés, szakcikk és előadás fűződik a nevéhez, ugyanakkor rendszeresen vett részt nemzetközi szervezetek tanácskozásain is. A KTI képviseletében 2003-ban személyesen is alapító tagja lehetett az európai közlekedési kutatóintézetek szervezetének (ECTRI), amelyben 2019-ig tevékenykedett az Intézet közgyűlési képviselőjeként.

Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték, különböző szinteken: 2005-ben az év kutatójának választották a KTI-ben, 2009-ben „Közlekedésért” miniszteri érdemérmet kapott, 2020-ban pedig miniszteri elismerő oklevelet.

Munkabírása és szívóssága mondhatni legendás és kivételes, ugyanis nem csak az éjszakai munka következtében előálló alváshiányt bírta jól, de a feladatai úgy kívánták, az étkezés sem tartozott a legfontosabb tevékenységei közé. Szintén védjegyévé vált, hogy minden évben ragaszkodott a barátokkal szervezett egyhetes kerékpártúrához, az egyhetes evezőtúrához és többnyire valamilyen hegyi túrán vagy síelésen is részt vett a szabadsága idején. Szerette és mindmáig szereti a kollégái társaságát, a személyes kapcsolatokat, a hosszas beszélgetéseket.

Albert Gábor teljes pályafutását a KTI-nek szentelte, tevékenysége hozzánőtt az intézet nevéhez, nem véletlen, hogy még jócskán az aktív éveiben választották örökös taggá.

Miksztai Péter