Dr. Pálfalvi József

Születési év
1948

Mikor dolgozott a KTI-ben?
1970–1978, 1983–1984, 1997–2011

Mikor választották örökös tagnak?
2020

„Ajtaja mindig és mindenki előtt nyitva állt: az évtizedek során az intézeti munkatársak mellett számtalan szakdolgozatot író leendő szakembernek és doktori disszertációt készítő kollégának volt segítségére tanácsaival, meglátásaival, kérlelhetetlenül őszinte véleményével”

Dr. Pálfalvi József 1970-ben az Autóközlekedés Tudományos Kutató Intézet (ATUKI) ösztöndíjasaként diplomázott közlekedési szakos közgazdászként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE). Pályafutása során három időszakban is – a pályája elején, közepén és végén – az Intézet munkatársa volt. Első időszakában, 1970 és 1978 között tudományos segédmunkatárs, majd 1972-től tudományos munkatárs beosztásban dolgozott. 1973-ban egyetemi doktori címet szerzett az MKKE-n. Az Országos Tervhivatalban, majd a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban töltött évek után 1983-ban a KTI Közgazdasági Osztályán osztályvezetői megbízatást kapott. Közben 1981-ben az áruszállítási teljesítmények középtávú tervezésével és előrejelzésével foglalkozó – részben még az Intézetben folytatott – kutatása eredményeiért a közgazdaságtudományok kandidátusává avatták. 1984-től a külkereskedelemben (1984 és 1989 között Algériában létesítményigazgatói beosztásban), majd a rendszerváltás után különböző gazdasági társaságokban tevékenykedett. 1995-ben tért vissza a kutatásba, előbb a Gallup Intézetbe, majd 1997-től tudományos tanácsadóként a KTI-be. 1998-tól a Közlekedésgazdasági és -politikai Tagozat vezetője lett. 2005-ben az Év kutatójának választották. Ugyanebben az évben pályázaton négy évre megbízatást nyert a tudományos igazgatói feladatok ellátására. Ezekben az években az Intézet kitüntetési, valamint szerzői jogi bizottságainak elnöki posztját is betöltötte. Kezdeményezésére, lektori közreműködésével ebben az időszakban indult újra a kutatási eredményeket ismertető KTI évkönyv. Megbízatása lejártával 2009-től a Közlekedésszervezési és Hálózatfejlesztési Tagozaton kutatóként tevékenykedett, és 2011-ben innen vonult nyugalomba.

Szakmai kapcsolataira jellemző, hogy a hazai és külföldi kutatási feladatok jórészt név szerint találták meg. Projektjei közül kiemelkednek a gondozásában készült stratégiák: 2006-ban az általa vezetett munkacsoport dolgozta ki hazánk első teljes európai uniós programozási időszakának megalapozó dokumentumát, az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégiát (EKFS), és nevéhez fűződik a 2009-ben megalkotott átfogó légi közlekedési stratégia, valamint immár nyugalomba vonulása után, 2012-ben a nemzeti dunai vízi közlekedési stratégiai terv is. A szakpolitikai döntéseket megalapozó szerteágazó tevékenységét 2003-ban Baross Gábor-díjjal, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

A kezdetektől részt vett az oktatásban, előbb a BME és a MASPED továbbképzésein, majd a 2000-es évektől a Budapesti Közgazdaságtudományi, később Corvinus Egyetem közlekedési kurzusain. Alma materében 2007-ben kiérdemelte a címzetes egyetemi tanári kitüntető címet. Aktív szerepet vállalt a Közlekedéstudományi Egyesület Közlekedésgazdasági Szakosztályának vezetőségében is. Külföldi kapcsolatait az Intézet képviseletében az OSZZSD (a Vasutak Együttműködési Szervezete), az ENSZ-EGB és a KGST munkacsoportjaiban alapozta meg, az ezredfordulótól pedig az Európai Bizottság, az OECD, az UIC (Nemzetközi Vasútegylet), az IRU (Közúti Fuvarozók Nemzetközi Egyesülete) és a PIARC (Útügyi Világszervezet) szakmai tevékenységébe, projektjeibe kapcsolódott be. Kitűnő francia nyelvtudásának köszönhetően rendszeres résztvevője és előadója lehetett a közlekedés-gazdaságtan frankofón kutatóinak éves szemináriumának is.

Nevéhez mintegy száz kutatási téma, hetven cikk, megszámlálhatatlan hazai és külföldi előadás, valamint a dr. Jászberényi Melindával közösen jegyzett Közlekedés a gazdaságban (2006) és a szintén közös szerkesztésükben megjelent Nemzetközi közlekedés és turizmus (2009) című szakkönyv fűződik.

Pálfalvi József ajtaja mindig és mindenki előtt nyitva állt: az évtizedek során az intézeti munkatársak mellett számtalan szakdolgozatot író leendő szakembernek és doktori disszertációt készítő kollégának volt segítségére tanácsaival, meglátásaival, kérlelhetetlenül őszinte véleményével. Tapasztalatait 2009-től a fiatal kutatóknak az intézeti könyvtárba szervezett doktori klubban adta tovább.

Az Intézet közösségi életében szakemberként és magánemberként is letette a névjegyét: dr. Berényi Jánossal közösen indította el a közlekedési kutatások kevésbé komoly oldalát bemutató KÁKA rendezvénysorozatot (2009–2011), és tárogatón játszva visszatérő szereplője volt az intézeti ünnepségeknek.

A KTI és Budapesti Corvinus Egyetem közös szervezésében 2018-ban korábbi tanítványai és kollégái konferenciával köszöntötték a hetvenedik születésnapja alkalmából. Dr. Ruppert László, a KTI örökös tagja, korábbi ügyvezetője ekkor így fogalmazott: „[Dr. Pálfalvi József] múlhatatlan érdemeket szerzett az elöregedő intézet fiatalításában. Nonkonformitása, az eredetiség utáni igénye, szenvedélyes kísérletező hajlama, nyitottsága fontos értékek a tehetséges fiatalok számára, és pár év alatt az intézet kutatóállománya jelentősen megfiatalodott. Ellentétben a hatalomféltőkkel, soha nem zárta el az információkat a munkatársai, a fiatalok elől, és megengedte számukra a tévedés jogát, de elvárta a kemény munkát, az őszinteséget és a »józan paraszti észt«.”

Az Intézet hírnevét évtizedeken át öregbítő tudományos tevékenységéért, a kutatói utánpótlás képzését és nevelését, valamint a szakmai munka színvonalának javítását célzó vezetői törekvéseiért, a KTI hagyományainak és szellemiségének megőrzéséért házon belül és kívül kifejtett aktivitásáért 2020-ban a KTI örökös tagja elismerésben részesült.

Munkácsy András