Prof. dr. Holló Péter

1946–2020

Mikor dolgozott a KTI-ben?
1971–2020

Mikor választották örökös tagnak?
2011

„A közel hatvanéves szakmai munkássága alatt szenvedélyesen foglalkozott a közlekedésbiztonság területének szinte minden témájával”

Holló Péter 1946-ban született Miskolcon. Hamar Budapestre költözött, ahol a szakmai tanulmányait az Autóközlekedési Technikumban kezdte meg, majd felvételt nyert a mai BME-re, ahol 1973-ban okleveles közlekedésmérnökként, majd a tanulmányait kiterjesztve 1979-ben okleveles gazdasági mérnökként végzett. A közlekedés iránti szenvedélyének köszönhetően már 1964-től munkába állt az AUTOKER-nél műszaki ügyintézőként. Az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet (ATUKI) és az Útügyi Kutató Intézet (UKI) 1953 és 1970-től együttműködésben folytatta tevékenységét, majd 1971-ben egyesültek, és így létrejött a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet (KÖTUKI). A frissen megalakult intézetbe nyert felvételt 1971 elején, ahol a Közlekedésbiztonsági és Forgalomfejlesztési Tagozaton, Márfai Tibor vezetése alatt kezdte meg tudományos pályát, tudományos segédmunkatárs beosztásban. Dr. Sidó Ferenc és Dr. Jankó Domokos – aki akkor a minisztériumi konzulense volt – iránymutatása alapján a közúti biztonsági kutatások felé fordult. Hamar felfigyeltek a tehetségére, és már 1972-ben kinevezték tudományos munkatársnak. 1981-ben a BME-n műszaki doktori címet szerzett, és részben ennek köszönhetően 1982-ben kinevezték tudományos főmunkatársnak, valamint a Közlekedésbiztonsági és Forgalomfejlesztési Tagozat osztályvezető-helyettesnek. A tudományos pályán haladva 1987-ben megszerezte a közlekedéstudomány kandidátusi fokozatát „A közúti forgalombiztonság alakulása a forgalomnagyság függvényében országos úttípus csoportonként” című értekezésével. 1988-ban a Közlekedéstudományi Intézetben tudományos tanácsadóvá léptették elő, majd 1989-től osztályvezetői feladatokat is ellátott. A hazai szakmai közéleti tevékenységét erősítve 1990-ben közreműködött a Magyar Közlekedésbiztonsági Társaság alapításában.

1992-ben a FEANI Európai Mérnöknek nyilvánította, 1996-ban a BME PhD-nak ismerte el kandidátusi fokozatát. A Közlekedéstudományi Intézetben 1996-ban szétvált a korábbi Hálózattervezési, Forgalomtechnikai és Közlekedésbiztonsági Tagozat, és megalakult a Közlekedési Rendszerkutatási és Hálózattervezési Tagozat, valamint a Közlekedésbiztonsági és Forgalomtechnikai Tagozat. Utóbbi tagozatvezetőjének dr. Holló Pétert nevezték ki, a posztot 2009-ig töltötte be.

Szakmai életútja során szerzett tapasztalatait, kutatási eredményeit szívesen osztotta meg nagy odaadással mind a hazai, mind a nemzetközi felsőoktatási és tudományos intézményekben. Meghívott előadóként szerepelt külföldi tudományos központban (Bergisch Gladbach, 1994, 1995); vendégelőadóként oktatott a Rendőrtiszti Főiskola Közlekedésrendészeti Tanszékén (1997–1999); továbbá meghívott előadó volt a BME „Rudiments of Transport” című angol nyelvű képzésében (1996–1998). Ezen túlmenően a hallgatókat nagy szakértelemmel rendelkező igazi mentorként támogatta és vezette előrehaladásukban. A Széchenyi István Főiskola (SZIF) közlekedési és gépészmérnöki fakultásán számos diplomatervező hallgató konzulense, diplomatervek opponense, felsőoktatási tankönyv társszerzője, államvizsga-bizottságok tagja (1998–2000).

Az aktív felsőoktatási tevékenységek mellett jelentős időt szentelt a hazai és nemzetközi szakmai feladatok ellátásának. Majdnem ötvenéves volt, amikor belevágott az angol nyelv elsajátításába, ugyanis úgy érezte, hogy a német nyelvtudás önmagában nem elég. Ecsedi Gábor, akkori igazgatója támogatására belevágott a nyelv tanulásába és néhány év alatt szinte tökéletes angol nyelvtudásra tett szert. Ezt követően a nemzetközi szakmai fórumokon is rendszeresen megjelent, meghívást kapott a nagy szervezetekbe, bizottsági tagsági feladatokra kérték fel. Az OECD International Road Traffic and Accident Database (IRTAD) Operational Committee tagja 1993-tól; a FERSI (Forum of European Road Safety Research Institutes) vezetőségének helyettes nemzeti képviselője (acting member) és az International Cooperation on Theories and Concepts in Traffic Safety (ICTCT) tagja 1994-től; az Accident Analysis and Prevention című nemzetközi tudományos folyóirat bírálóbizottságának (Panel of Referees) tagja; a Prévention Routière Internationale (PRI) Technical Committee tagja; az ECMT Road Safety Group tagja; az OECD Scientific Expert Group RS8 on Safety Problems of Rural Roads levelező tagja 1998-tól; a PIARC C18 (Risk Management on Roads) szakértői bizottság magyar tagja 2000-től. Hazánkban a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottságának tagja. 1999-től a Közlekedéstudományi Egyesület elnökségi tagja, 2000-től a Magyar Közlekedésbiztonsági Társaság alelnöke volt.

Tudományos előmenetelének meghatározó állomása, mikor az 1999-ben benyújtott, „A közúti közlekedésbiztonsági intézkedések hatékonyság-vizsgálata, különös tekintettel a nemzetközi összehasonlítás néhány módszertani kérdésére” című MTA doktori értekezését sikeresen megvédte. Ezt követően a tagozatvezetési feladatok ellátása mellett 2003-tól a győri Széchenyi István Egyetem tudományos főmunkatársa, majd 2004-től egyetemi tanára. Tagja volt a Széchenyi István Egyetem Doktori Tanácsának, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Karán a Doktori Tanácsnak és Habilitációs Bizottságnak.

Tagozatvezetői megbízatásának lejárta után is aktív kutatóprofesszorként dolgozott a KTI-ben, az intézeti tudományos élet támogatására továbbra is nagy hangsúlyt fektetve közreműködött a KTI Tudományos Tanácsának megalapításában 2019-2020-ban, haláláig betöltve a helyettes elnöki posztot.

A közel hatvanéves szakmai munkássága alatt szenvedélyesen foglalkozott a közlekedésbiztonság területének szinte minden témájával. Mégis szorosabban fűződik nevéhez az egységes hazai közúti baleseti típusrendszer kidolgozása; a különböző kimenetelű, típusú és bekövetkezési helyű közúti balesetek során keletkező fajlagos nemzetgazdasági veszteségek meghatározása; a közúti baleseti kockázat számszerűsítése és modellezése a különböző forgalom- és útjellemzők függvényében; az első magyar Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program kidolgozásának szakmai irányítása; a közúti közlekedésbiztonság nemzetközi összehasonlításával összefüggő módszertani kérdések vizsgálata; a közúti közlekedésbiztonsági intézkedések hatékonyságvizsgálata; a közúti balesetek okainak, körülményeinek és megelőzési lehetőségeinek feltárása; valamint a közúti baleseti helyzet értékelésével kapcsolatos módszertani kérdések elemzése.

Dr. Sipos Tibor