Tóth Lajos

Születési év
1946

Mikor dolgozott a KTI-ben?
1971–2015

Mikor választották örökös tagnak?
2013

„Az intézet neve, működési formája, belső felépítése, vezetése többször változott, azonban Tóth Lajos mindvégig azon dolgozott, hogy – a szavaival élve – a magyar közlekedés fellegvára és annak hírneve fennmaradjon”

Tóth Lajos történészpályára készült, ám téglagyárat igazgató édesapja akkor ezt másképpen gondolta. Ráadásul a családja Mezőtúrról Szolnokra költözött, így 1960 őszén az Általános Gépipari Technikumba íratták be, melyet akkoriban a rangos intézmények közé soroltak a hazai oktatásügyben. A technikum elvégzése után, 1964-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Közlekedési Üzemmérnök Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a szervezeti átalakításokat követően a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kara) gépjármű-üzemeltetési szakán szerzett diplomát 1969-ban.

Egyetemi diplomájával a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem orosházi üzemegységének helyettes szállítási vezetőjeként helyezkedett el. 1971 decemberében került a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetbe. Tudományos munkatárs beosztásban dr. Flamisch Ottó diagnosztikai kutatócsapatában állt munkába, közlekedésbiztonsági, járműgazdálkodási kutatásokban vett részt. 2015-ig megszakítás nélkül 44 évig dolgozott az Intézetnél. Ezalatt az intézet neve, működési formája, belső felépítése, vezetése többször változott, azonban Tóth Lajos mindvégig azon dolgozott, hogy – a szavaival élve – a magyar közlekedés fellegvára és annak hírneve fennmaradjon.

Munkája során közel 120 tanulmány, szakvélemény, tervezet elkészítésében kapott szerepet kutatóként vagy témafelelősként. Végzettsége révén elsősorban a közúti gépjárművek műszaki kérdései, állománytervezése, üzemeltetése volt a fő szakterülete, a hosszú évek tapasztalata alapján azonban más területeken is maradandót alkotott, például a járművezető-képzésben és -vizsgáztatásban, valamint az új, innovatív műszaki megoldások bevezethetőségének vizsgálatában. Kutatásaival jelentősen hozzájárult a járművezető-képzés és -oktatás témáit érintő hatósági döntések megalapozásához. Kutatómunkáját a körültekintés és a kiemelkedő színvonal, emberi mivoltát segítőkészsége, a „csapat” összetartása érdekében tett erőfeszítései jellemzik. Fontosnak tartotta, hogy a fiatalok megszeressék és elsajátítsák a KTI-ben elvárt magas, nemzetközi színvonalú munka mesterfogásait, ezért sok időt szánt az utánpótlás tanítására, nevelésére. Tóth Lajos kutatói munkája mellett mechanikát és gépjármű-szerkezettant tanított a Rippl-Rónai utcai Közlekedési Technikumban, vezette a Magyar Ifjúság autós rovatát, illetve belekóstolt a gokartversenyzésbe is. A magyarországi gokartsport népszerűsítése érdekében írt Gokart című könyve (1988) első volt a sportág hazai történetében.

1989-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be Borbála nevű Lada alapra épített, műanyag-karosszériás kétüléses sportautóját. (Előzetesen részletes tervet nyújtott be az autófelügyelethez, és az így megszerzett engedély birtokában kezdte el 1982-ben egy Zsiguli 1500 alapjaira szépen lassan felépíteni „álomautóját”. Az építésben többen segítették, ám a homologizációs okmányok hiányában a sorozatgyártás végül nem indulhatott be.)

Kommunikációs készsége és újságírói tevékenysége révén az intézeten kívüli szakmai körökben is ismert a tevékenysége, s vele együtt az intézet neve továbbra is rendszeresen megjelenik a hazai szaksajtóban. Évekig szerkesztette az MKFE Autóközlekedés című szaklapjának technikai rovatát. Közreműködésének köszönhetően az Intézet folyamatos publikációs lehetőséget kapott a Camion, Truck and Bus magazin hasábjain. 1973 és 2016 között 20 szakmai folyóiratban közel 700 közlekedéssel és gépjárművekkel foglalkozó cikke jelent meg.

A Közlekedéstudományi Intézetben két alkalommal választották az év kutatójának. A közúti közlekedés uniós jogharmonizációjáról szóló, a Közlekedéstudományi Szemlében megjelent cikkét a Közlekedéstudományi Egyesület Irodalmi díjjal ismerte el. A nemzeti fejlesztési miniszter 2010-ben Közlekedésért Érdeméremmel tüntette ki. Az Intézet szolgálatában végzett több mint négy évtizedes kutatói és fejlesztői munkája elismeréseként a Közlekedéstudományi Intézet 2013-ban az örökös tagjai sorába fogadta. 2019-ben a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának tanácsa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

Török Ádám