Békefi Mihály

Békefi Mihály 1969-ben közlekedésmérnöki oklevelet, 1977-ben gazdasági mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szakmai pályafutását 1969–1971 között a Hungarocamion mérnökeként kezdte. A KTI-nél és jogelődeinél 1971–2011 között, négy évtizeden át dolgozott. A kutatói ranglétrán előrehaladva tudományos munkatárs, majd főmunkatárs lett, a Közlekedéspolitikai és -gazdasági Tagozaton tagozatvezető-helyettesi feladatokat látott el, 2005-2006 során megbízott tagozatvezetőként tevékenykedett. A hosszú évek során mindig lelkiismeretes, magas színvonalú tudományos munkát végzett, mellyel nagymértékben hozzájárult a közlekedést érintő változatos nemzetgazdasági döntések szakmai megalapozásához.

Hosszú kutatói pályáján számos témával foglalkozott: útügyi beruházások hatékonyságvizsgálata, jövedelmezőségi vizsgálatok, közúti gépjárművek üzemeltetési és használati szokásainak elemzése, járművek és munkagépek feladatra való alkalmasságának vizsgálata, gazdasági szervezetek átvilágítása, piackutatás, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása, gazdálkodási stratégiák, járműállomány-prognózisok, a közlekedés államháztartási és társadalmi mérlegének kutatása. A döntés-előkészítés szempontjából jelentős kutatásai közé sorolható többek között a közlekedési hálózatok fenntartási, üzemeltetési és finanszírozási egyensúlyának kutatása, továbbá a közúti közlekedés környezetkárosító hatásainak költségvetési kihatásainak vizsgálata az útállapot, illetve az országos közutak fenntartási és üzemeltetési ráfordításainak függvényében.

A szakma iránti elhivatottságát számtalan szakcikk és előadás, korábbi intézeti és minisztériumi kitüntetés is bizonyítja. A kollégái elismerését társadalmi aktivitásával is kivívta: elnöke volt az intézeti szakszervezeti bizottságnak, ebben a minőségében tevékeny résztvevője a kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalásoknak, továbbá állandó szervezője az üzemitanács-választásoknak. Tevékenysége során a szakma és a munkatársak érdekérvényesítése mindig nagy jelentőséggel bírt számára.

Az Intézet örökös tagjai közé már jócskán a nyugdíjas éveiben választották, nem feledve a szakmai kiválóságát és a közösség iránti elkötelezettségét.