Dr. Berényi János

Dr. Berényi János okl. építőmérnök, közúti és városi forgalmi szakmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa. Két időszakban dolgozott a Közlekedéstudományi Intézetben: 1986 és 1989 között a tudományos igazgatóhelyettes mellett tudományos főmunkatársként átfogó kutatási és fejlesztési feladatokkal foglalkozott, és ekkor készítette el kandidátusi értekezésként – hazánkban elsőként – a gyalogosfogalmi létesítmények tudományos alapokon nyugvó tervezési modelljét is. 1999-ben lépett be ismét az intézethez, ahol hamarosan, 2001-től a Közlekedésszervezési és Logisztikai, majd a szervezeti átalakítás után a kibővített, Közlekedésszervezési és Hálózatfejlesztési Tagozat vezetője lett. Az akkori szabályoknak megfelelően 2009-ben már nem pályázhatott a vezetői feladatok ellátására, azóta a Közlekedésmenedzsment Osztály (és jogelődei) tudományos tanácsadója. Az intézeti feladatai mellett az ezredforduló időszakában igazgatósági tagnak választották a Kőrös Volánnál, majd a Balaton Volánnál, és felügyelőbizottsági tagként szolgálta a MAHART-ot, a KTI-ben minisztériumi megbízásra végzett kutatómunka tapasztalataival segítve e szervezeteket az uniós csatlakozás felkészülési időszakában.

Az Intézetben mindkét időszakát elismert szakemberként kezdte meg: a pályája tervezőintézeteknél (a FŐMTERV-nél és a METRÓBER-nél) indult, majd az államigazgatásban (a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban) folytatódott, a két intézeti időszaka között pedig a rendszerváltás adta lehetőségeket kihasználva a magánszektorban, műszaki szolgáltatócégeknél tevékenykedett. Mindeközben közel négy évtizedet töltött vezető beosztásban csoportvezetőként, osztályvezető főmérnökként, minisztériumi osztályvezető-helyettesként, kft.-k ügyvezetőjeként és tagozatvezetőként.

Tervezői, kutatói érdeklődése középpontjában a városi közlekedés áll, átfogó város- és közlekedésfejlesztési tervek készítése mellett több konkrét budapesti fejlesztés (többek között a 3-as metró szakaszos átadásához kapcsolódó felszíni átrendezések, a budapesti trolibuszhálózat továbbfejlesztése) is a nevéhez fűződik. Pályája első két évtizedében közlekedési és városrendezési tervpályázatok rendszeres résztvevőjeként 23 díjat vagy megvételt ért el. A második intézeti időszakában vezetői feladatai révén ismerkedett meg a logisztikával, amelynek hamarosan elismert hazai szakértőjévé vált, szerepet vállalva az országos logisztikai szervezetek tevékenységében és a témakör oktatásában is. Az ezredforduló után oroszlánrésze volt abban, hogy az intézet bekapcsolódott az európai kutatási vérkeringésbe, és maga is számos nemzetközi kutatási és együttműködési projektben dolgozott szakértőként vagy projektvezetőként. Az irányításával vagy részvételével az Intézetben készült kutatási jelentések és tanulmányok száma közelíti a százat.

A hivatása egyben a hobbija is, ezért szabadidejében utazik, sétál és megfigyel mindent, ami közlekedés és mindent, ami város. Bejárta Észak- és Dél-Amerikát, a Távol-Keletet, több szovjet utódállamot, Afrika távoli tájait, a tengereket és óceánokat, és otthonosan mozog a 5th Avenue-n, az Unter den Lindenen, a Ringen és a Hercegprímás utcában is. Folyamatosan bővülő fotótárával csak sztorigyűjteménye vetekszik, kifogyhatatlan témát szolgáltatva szakmai rendezvényeknek, projektmegbeszéléseknek és munkaebédeknek. Széles körű ismereteit szervezett formában is igyekszik továbbadni a következő nemzedékeknek: színes előadásai a hazai felsőoktatási intézmények (Műegyetem, Közlekedés és Távközlési Műszaki Főiskola, Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Kertészeti Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem) mellett az intézet szakmai életében is színfoltot jelentenek, legyen szó közlekedéstörténeti szemináriumról, a közlekedéstervezés mesterségét bemutató foglalkozásokról vagy a közlekedéskutatás kevésbé komoly vetületeit bemutató konferenciáról (utóbbinak egyébként társszervezője is volt).

Társadalmi megbízatásai közül kiemelkedik, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületben a Városi Közlekedési Tagozatnak 1973-től négy évtizeden át vezetőségi tagja, a Települési Közlekedéstervezési Szakosztálynak 1994 és 2002 között elnöke, majd társelnöke volt. Társadalmi munkája elismeréseként a KTE örökös tagjává avatták. 2001-től több ciklusra is az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának tagjává választották. A KTI-ben közreműködött a Tudományos Tanács megalapításában, amelynek választott (szavazati jogú) tagja a 2020–2024 közötti időszakra.

Hosszú évekig látott el szerkesztőbizottsági tagi feladatokat a Közlekedéstudományi Szemle és a Városi Közlekedés folyóiratnál. A városi közlekedés, a közlekedéslogisztika és a közlekedésfejlesztés témakörében megjelent tanulmányai és cikkei töretlen alapot jelentenek e témakörök hazai kutatói számára. Társszerzője a Metró Kézikönyvnek és a Városi Közlekedési Kézikönyvnek, melyek a nyolcvanas évek elején a korszerű tervezési ismereteket tették széles szakmai körben érthetővé és elérhetővé.

Szakmai pályafutását 2013-ban – intézeti felterjesztés alapján – a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el.

Dr. Berényi János napjainkban is tevékeny kutató a Közlekedésmenedzsment Osztályon: szakértői munkát végez változatos témájú projektekben, tanácsaival segít a fiatal kutatóknak, és képviseli az intézetet a budapesti és országos fejlesztésekkel kapcsolatos tanácskozásokon. Bár nem itt kezdte a pályáját, öt évtizedet felölelő karrierje felét a KTI-nél töltötte el. Kiterjedt kapcsolatai, szakmai háttere, új ismeretek iránti nyitottsága és elhivatottsága révén negyedszázados szolgálata során öregbítette a társaság hírnevét és követendő példát állított a következő nemzedékek számára. Ha úgy tetszik: nem tősgyökeres, hanem ideszármazott, ugyanakkor ízig-vérig KTI-s.

Munkácsy András