Dr. Merétei Imre Tamás

Dr. Merétei Imre Tamás teljes szakmai pályafutását a Közlekedéstudományi Intézetnek (és jogelődeinek) szentelte. Nyugdíjba vonulása után is aktívan tevékenykedik a levegőtisztaság és a motortechnika területén, és továbbra is rendszeres szakmai kapcsolatban van az intézeti munkatársaival. A szakterületén nemzetközi hírnevet szerzett, ezáltal olyan projekteket szerzett a KTI-nek, amelyek nélküle nem jöttek volna létre. Ezek közül is kiemelkedik a VW-gyárral több mint egy évtizeden át tartó együttműködés – ilyen szintű külföldi megbízásra azóta sem volt példa az Intézetben. A PHARE-program keretében pedig EU-támogatásból olyan kipufogógáz- emisszió vizsgáló rendszert „hozott”, amely mind a mai napig fontos része a laboratóriumnak.

A középiskolát az újpesti Landler Jenő gépipari technikumban végezte el, ahol az autó- mellett hajó- és vasútgépészeti ismereteket is kapott, így gépésztechnikusi szinten is áttekintése lett a közlekedésgépészeti szakmáról. 1968-ban a BME Gépészmérnöki Kara járműgépész szakának autógépész ágazatán szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem befejezése után, azaz 1968-tól a nyugdíjba vonulásáig az ATUKI, illetve jogutódainak munkatársa volt, mint kutatómérnök, tudományos munka- majd főmunkatárs, tagozatvezető (1991–2006), tudományos főmunkatárs és nyugdíjasként KTI örökös tag. 1977-ben a BME Közlekedésmérnöki Karán gazdaságmérnöki szakdiplomát szerzett, diplomatervének címe: A közúti közlekedéshez kapcsolódó környezetvédelmi feladatok társadalmi-gazdasági hatásai. 1981-ben nyert műszaki doktori fokozatot „A hazai forgalmi viszonyok és üzemeltetési körülmények értékelése a motor emissziója szempontjából” című értekezésével. 1992-ben pedig a FEANI-tól megkapta az Európai Mérnök címet. 1972-ben középfokú orosz, 1980-ban felsőfokú német, 1981-ben pedig középfokú angol nyelvvizsgát tett.

Munkáját először a dr. Flamisch Ottó tagozatvezető által vezetett, a közúti gépjárművek üzemeltetésével és fenntartásával összefüggő műszaki, gazdasági és munkavédelmi követelmények kidolgozásával és fejlesztésével foglalkozó Járműkísérleti, Vizsgálati és Fenntartási Tagozaton, majd pedig a dr. Buna Béla által vezetett Környezetvédelmi Főosztály Levegővédelmi Osztályán végezte. Ezt követően nevezték ki az önálló Levegőtisztasági és Motortechnikai Tagozat vezetőjének, amelynek főbb feladatai a következők voltak: az országos célprogramokból a KTI-re háruló környezetvédelmi kutatások, vizsgálatok, emissziós szabályozási rendszerek kidolgozása és az ezekhez kapcsolódóminősítő vizsgálati, szakértői és fejlesztői tevékenység, műszaki szabályozások előkészítése, továbbá részvétel az emissziós előírások hazai és nemzetközi jogharmonizációjában.

Tevékenységének fontosabb szakterületei is hosszú listát alkotnak: a közúti gépjárműmotorok vizsgálata, fejlesztése, hazai és nemzetközi előírások szerinti minősítése; az alternatív tüzelőanyagok értékelése; a gépjármű-katalizátor és részecskeszűrő technika hazai alkalmazásba vétele; a gépjárművek károsanyag-emissziójának vizsgálata, ellenőrzése, szabályozása; a stratégiai környezeti hatásvizsgálat hazai bevezetése; a hazai és nemzetközi kutatási-fejlesztési projektek vezetése; a részvétel a nemzetközi (elsősorban az EU által kiírt és finanszírozott) pályázatokban; továbbá a hazai közlekedés képviselete nemzetközi szervezetek munkájában.

Tanulmányutakat tett a római Gépjármű Kísérleti Intézetben (1977), az aacheni RWTH Alkalmazott Termodinamika Tanszékén (1978/79, két félév), a göteborgi Műszaki Egyetemen (1988); a California Air Resources Boardnál és a United States Environmental Protection Agency-nél (1993), a japán Közlekedési Felügyeletnél (1994); a karlsruhei Műszaki Egyetem Dugattyús Erőgépek Intézetében vendégprofesszorként (1997, egy félév), a JRC-EC Joint Research Centre Institute for Environment and Sustainability, Emissions and Health Unit vendégkutatójaként (2002), továbbá dolgozott az Európai Fogyasztóvédelmi Szövetségnél közlekedési környezetvédelmi szakértőként (2010-től).

A hazai fórumokon tartott előadásai, tanulmányútjai, külföldi munkái és számos nemzetközi tudományos egyesületben végzett tevékenysége révén széleskörű kapcsolatrendszert alakított ki, ami hozzájárult több megrendeléshez és Intézetünk hírnevének öregbítéséhez.

Az 1990-es évek első részében személyes és meghatározó szerepe volt az intézet már említett részvételében a PHARE-program keretében kiírt pályázaton: az elnyert nagy összegű támogatás (közel 800 millió forint) segítségével az Intézet – személyes irányítása mellett – korszerű, a gépkocsik kipufogógáz-emissziójának az ENSZ-EGB és az USA érvényes előírásai szerinti vizsgálatára és minősítésére alkalmas komplex laboratóriumi berendezést szerzett be és vett széleskörű alkalmazásba. A „PHARE-labor” a műszaki felszereltségét tekintve az üzembe helyezését követő mintegy egy évtizedben egyedülálló volt a környező országok közlekedési felügyeletei körében. Az általa biztosított külföldi és hazai megrendelések jelentős bevételi lehetőséget nyújtottak a Levegőtisztasági és Motortechnikai Tagozat működési költségeinek fedezésére, szakembereinek fejlődésére. Említésre méltó, hogy a berendezés segítségével Intézetünk be tudott kapcsolódni az európai kutatás-fejlesztés vérkeringésébe, és az alkalmazásával számos nemzetközi kutatási és együttműködési projektbe tudott bekapcsolódni. A berendezést laboratóriumi gyakorlatok révén a hazai felsőoktatási intézmények diákjainak oktatására is alkalmazzuk.

Az irányításával vagy részvételével az Intézetünkben közel száz kutatási jelentés és tanulmány készült, tíznél több külföldi publikációt is jegyez. Munkájának elismerésére a KHVM 1979-ben Miniszteri Dicséretben részesítette, szakmai pályafutását 2002-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. A földgázüzemű RÁBA gyártmányú városi autóbuszmotor kifejlesztése és félüzemi kísérleti eredményeinek értékelése című nemzetközi projektben elért hazai eredményeket az Osztrák Környezetvédelmi Minisztérium a városi környezetvédelmi pályázatának első díjával jutalmazta. A magyar autógyártás kezdetének centenáriuma alkalmából a hazai automobilizmus fejlődéséhez való jelentős hozzájárulásának elismerésére 2005 novemberében a BME által adományozott kitüntetést kapott. A környezet védelméért végzett munkájáért, különösen az ólmozatlan benzinek korai hazai bevezetésével összefüggésben a gépjárművek katalizátortechnikája és a dízelüzemű járművek részecskeszűrés-technikája széleskörű alkalmazása területén elért eredményeiért a Magyar Mérnöki Kamara 2017-ben a Környezet Védelméért díjban részesítette. Mérnöki tevékenységét 2018-ban a BME aranydiploma adományozásával ismerte el.

Szabadidejében közlekedési ismereteit is gyarapító számos saját szervezésű nagyobb szárazföldi és tengeri utazáson vett részt, amelyek közül a következő két út méltó említésre: túra 1975 nyarán a Szovjetunió kelet-európai területén a Budapest – Záhony – Verecke – Lviv – Kijev – Harkov – Rosztov-na-Donu – Pjatyigorszk – Tbiliszi – Jereván – Gori – Szuhumi – Szocsi – Odessza – Kisinyov – Kolozsvár – Budapest útvonalon a saját műszaki előkészítésű LADA VAZ 2101 típusú személygépkocsival (összesen 11.500 km, 31 nap), mely lehetőséget adott az akkori szovjet gépjármű-közlekedés lehetőségeinek, problémáinak megismerésére; az Északi-sark elérése atommeghajtású jégtörővel 2009 nyarán a Murmanszk – Ferenc József-föld – Északi-sark – Novaja Zemlja – Murmanszk útvonalon (összesen mintegy 5000 km, 15 nap), mely lehetőséget adott a klímaváltozás és a nukleáris hajóüzem megismerésére.

Borsi Zoltán