Dr. Ruppert László

Dr. Ruppert László 1947-ben Jászberényben született. Felsőfokú tanulmányait a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán (a mai Széchenyi István Egyetem Budapesten működő jogelődjén) végezte közlekedésüzemi szakon, ahol 1969-ben szerzett közlekedési üzemmérnök oklevelet. A Volán 1. sz. Vállalatnál töltött rövid gyakorlati idő után még ugyanebben az évben belépett az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetbe (ATUKI), ahol – az államigazgatásba tett kitérőt leszámítva – teljes szakmai pályafutását töltötte.

Intézeti karrierje a Közlekedésbiztonsági Osztályon gyakornoki, majd 1970-től tudományos segédmunkatársi beosztásban indult. 1972-ben, immár a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet (KÖTUKI) kötelékében tudományos munkatárssá léptették elő a Közlekedésbiztonsági Csoportban. Itt változatos kutatásokban működött közre (például a közlekedési balesetekkel kapcsolatos alapfogalmakat ismertető kézikönyv összeállításában, forgalmi konfliktusok elemzésében, a biztonságiöv-használat bevezetésével kapcsolatos vizsgálatokban), témafelelősként pedig többek között az általános sebességkorlátozás hatásaival, a járművezetők sebességbecslési képességének vizsgálatával, valamint légi felvételek felhasználásával a veszélyes közúti-vasúti átjárók biztonsági fejlesztésével foglalkozott.

Érdeklődése idővel egyre inkább átfogó kutatásfejlesztési és -szervezési kérdések felé fordult, és ennek jegyében 1978-ban közlekedésgazdasági szakterületen másoddiplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Ipari Karán. Az Intézet életében éppen ebben az időszakban váltak meghatározóvá a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) célprogramjai, rövidesen háromszorosára (az évtized közepére 27-ről 75 százalékra) nőtt az ezek keretében készülő kutatási témák aránya. A növekvő szervezési feladatok megoldása céljából 1980-tól a KÖTUKI Programkoordinációs Főosztályára került tudományos munkatárs beosztásban. Ugyanebben az évben született döntés az Intézet átalakításáról, melynek eredményeként 1982-től létrejött az ágazat egészét átfogó kutatóhely, a Közlekedéstudományi Intézet (KTI). A koordinációs feladatok is komplex szemléletben valósultak meg: a KTI egyszerre lett rendszer- és bázisintézmény, azaz kiemelt jelentőségűvé vált a folyamatok összehangolása mind a szaktárca és a KTI, mind a KTI és más kutató-fejlesztő műhelyek között. Az ebben elért érdemei alapján Ruppert Lászlót 1985-ben kinevezték a Koordinációs Főosztály Programkoordinációs Osztályának, majd – a változó körülmények és átszervezés nyomán – 1989-től a Kutatásszervezési és Fejlesztési Iroda vezetőjévé.

A koordinációs tevékenység mellett nem távolodott el magától a kutatástól sem. Ezt híven tükrözi publikációs tevékenysége, valamint különösen az, hogy „A hazai közlekedési kutatási-fejlesztési tevékenység és a gyakorlat kapcsolata, összehasonlítva a főbb nemzetközi tendenciákkal” című értekezésével 1988-ban egyetemi doktori címet szerzett az MKKE-n. Ekkor tudományos főmunkatárssá léptették elő. 1991-ben – kezdetben irodavezetői munkaköre mellett – megbízták a tudományos igazgatóhelyettesi (később a munkakör átalakulásával: a tudományos igazgatói) teendők ellátásával. A rendszerváltás időszakának rendkívüli változásokkal járó, a KTI megszűnésével is fenyegető időszaka után a vezetésével sikerült megújítani és átszervezni a tudományos kutatási szervezetet, választ adni a változó megrendelői igényekre, és fokozni az Intézet nemzetközi tevékenységét. Utóbbiak közül érdemes kiemelni a PHARE-támogatással, majd az Európai Unió keretprogramjában intézeti közreműködéssel megvalósuló projekteket, valamint a kutatók fokozódó részvételét a nemzetközi munkacsoportokban és szervezetekben. Időközben Európai Mérnök oklevelet, majd 2003-ben brit MBA-diplomát szerzett.

2001 elejétől 2002 végéig a Közlekedési és Vízügyi (2002 májusától a Gazdasági és Közlekedési) Minisztériumban közlekedésért felelős helyettes államtitkári megbízatást látott el. Egyik szemét ebben az időszakban is a KTI-n tartotta, és az EU-jogharmonizációs és más időszerű feladatok kapcsán folyamatosan feladatokkal látta el a különböző szakterületeket.

A kormányzati főtisztviselői poszt után 2003 februárjától immár a KTI vezérigazgatói székét foglalhatta el. Az Intézet első számú vezetőjeként nagyívű változásokat kezdeményezett: a részvénytársaságból előbb közhasznú társaság (2004), majd nonprofit kft. (2008) jött létre, a tagozatok átszervezése révén új alapokra helyezte a gazdálkodást, megkezdte a sürgető vérfrissítést, valamint kezdeményezte és támogatta a tudományos igazgatói időszakát is jellemző kutatásfejlesztést. Ezekben az években az OECD/ITF közös közlekedéskutatási bizottságának (Joint OECD/ITF Transport Research Committee) alelnöki tisztségét is betöltötte. Az EU-csatlakozás kapcsán tovább bővült a nemzetközi tevékenység (fokozódott a részvétel a keretprogramokban és a szakmai-tudományos szervezetekben), és korábbi hagyományt felélesztve ekkor indult útjára az intézeti évkönyvek kiadása. Jelentős felújítások történtek a Than Károly utcai épületegyüttesben, ideértve az informatikai infrastruktúrát is. Felismerve a személyszállítási közszolgáltatás megrendelésével kapcsolatos kiterjedt koordinációs és tervezési feladatok iránti szakpolitikai igényt, a vezényletével 2007-ben budapesti központtal megalakultak a regionális közlekedésszervező irodák.

Kivételes diplomáciai érzékét kamatoztatva dr. Ruppert László felsővezetőként „új pályára állította” a Közlekedéstudományi Intézetet, ami világosan kirajzolódik a 2000-es évek kutatási feladataiban (többek között számos stratégiaalkotási megbízásban, európai uniós kutatási projektekben, megrendelésekben az állami, az önkormányzati és a magánszférából), a kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatrendszerben, a fiatalítás révén kedvezően változó korösszetételben, a fokozódó egyéni tudományos ambíciókban, a legfontosabb épületrészek (tanács- és tárgyalótermek, ügyvezetői irodák, könyvtár, folyosók) korszerű kialakításában… Jellemző, hogy a vezetői feladatok kapcsán általa bevezetett rendszer egyik kulcselemét (a vezetői poszt a mindenkori hivatalos nyugdíjkorhatárig tölthető be) az elsők között saját magára alkalmazta, és csak határozott tulajdonosi kérésre vállalta, hogy utódja kinevezéséig „továbbszolgál”. Végül egy év ráadás után, 2010 elején adta át a stafétát, de a szakmai közéletben – akárcsak korábban – továbbra is tevékeny maradt, közvetve a KTI-t ügyét is szolgálva és az intézeti munkatársak pályáját is egyengetve. Ő kezdeményezte a legkiválóbb, az Intézet hírnevét hosszú időn át öregbítő munkatársak örökös taggá fogadását is. A KTI-ben és jogelődeiben kifejtett tevékenységéért nyugalomba vonulásakor dr. Ruppert László is örökös tag elismerésben részesült.

Munkácsy András