Ifj. dr. Vásárhelyi Boldizsár

Dr. Vásárhelyi Boldizsár okleveles mérnök és okleveles matematikus, a műszaki tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár. Édesapja a korszerű útépítés hazai úttörője, az első távlatos gyorsforgalmi útfejlesztési koncepciót megalkotó id. Vásárhelyi Boldizsár műegyetemi tanár szakmai örökségének méltó folytatója.

Édesapja nyomdokain haladva először mérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd diplomája birtokában 1962-ben a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) jogelődjénél, az Útügyi Kutató Intézetben (UKI) kezdett el dolgozni tudományos segédmunkatársként. Ettől kezdve teljes életpályája a közlekedéshez, azon belül a KTI-hez kötődik.

Munkabírását és széles érdeklődését mutatja, hogy még ugyanebben az évben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Alagútépítés és Földművek Tanszékén is feladatot vállalt, majd egy éven belül két világnyelvből felsőfokú nyelvvizsgát tett. Ezt a későbbiekben további hárommal bővítette. Megérezvén a jövő kihívásait, az összetettebb elemzések érdekében az ELTE-n alkalmazott matematikusi diplomát szerzett. Még e tanulmányai befejezése előtt fél évet ösztöndíjjal Franciaországban töltött, ami újabb lökést ad a szakmai kiteljesedés felé.

Ezenközben szakmai előmenetele is töretlen, hamarosan a Forgalomelemző Osztály tudományos főmunkatársává lépett elő.

Meghatározó jelentőségű féléves ösztöndíja Nyugat-Németországban, ahol a háromsávos utak forgalmának modellezése során kamatoztathatta matematikai ismereteit.

Miközben az Intézeti ranglétrán eljutott a legmagasabb, még szakmai eredményekkel elérhető főosztályvezetői beosztásba, jelentős sikereket ért el tudományos területen is, egyetemi doktori, kandidátusi, majd akadémiai doktori oklevelet szerezve.

A KTI-ben végzett munkája is átalakult, egyre inkább a tudomány, a tudományos kapcsolatok szervezése felé fordult tanácsadóként, a Tudományos Titkárság vezetőjeként. Ebben segítette kivételes nyelvtudása, amelyet szívesen vettek igénybe az akkoriban ezen a téren sokszor igen gyengén álló szakpolitikai vezetők. Egy-egy ilyen külföldi úton távlatos szakmai kapcsolatokat alakított ki, ami már az országnak jelentett érdekérvényesítési lehetőségeket. Mindezek eredményeként a KTI és személyesen ő képviselte Magyarországot például a Trans-European Motorway (TEM) projektben, amely a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének nyugat-európai dominanciáját volt hivatva oldani, vagy az OECD-RTR projektben, ahol a magyar tevékenységet koordinálta. Mindenütt következetesen és elmélyült szakmaisággal képviselte hazája érdekeit, amiért hatalmas tisztelet övezte itthon és külföldön egyaránt. Ehhez hozzájárult sajátos egyénisége, átfogó műveltsége, sokrétű nyelvtudása, ami arra adott lehetőséget, hogy a nemzetközi tudományos életben meghatározó szakemberekkel saját nyelvükön értsen szót. Ennek is köszönhetően korszerű szakmai ismeretekhez, kapcsolatokhoz, tanulmányutakhoz segítette hozzá az útügyi szakterület számos képviselőjét.

Fél évszázados szakmai pályafutásának minden fontos állomását, sikerét a tudományban és a tudomány szervezésében nehéz lenne felsorolni. A már említetteken túl többek közt részt vett a magyar országos főúthálózat fejlesztési tervének kidolgozásában; tudományosan megalapozott módszert dolgozott ki a közúti forgalmi folyam szimulációjára; németországi tapasztalatait kamatoztatva, az Útügyi Világszövetség Terminológiai Bizottság magyar tagjaként irányította az angol-francia-magyar nyelvű szakszótár összeállítását és megjelentetését. Jelentős számban hivatkozott könyvek, könyvrészletek, szakcikkek és konferencia-előadások mutatják szakmai aktivitását.

Számos területen fejtett ki szakmai köztestületi tevékenységet, közlekedésszakmai folyóiratok szerkesztőbizottságától a Közlekedéstudományi Egyesületen és a Magyar Mérnöki Kamarán át a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottságáig, amelyben számos tudományos minősítési eljárásban vett részt.

Munkásságának eredményességét magas szintű elismerések sora bizonyítja. Jutalmazták sok más mellett Eötvös Loránd-díjjal, Baross Gábor-díjjal, megkapta a Magyar Útügyi Társaság édesapjáról elnevezett Dr. Vásárhelyi Boldizsár-díját, s nem utolsósorban a Közlekedéstudományi Intézet örökös tagjává választották. Ez utóbbit ő olyan komolyan vette, hogy nem is volt más munkahelye.

Dr. Vásárhelyi Boldizsár nagy figyelmet fordított a fiatal kutatók támogatására. Nem csak a kezükbe adta Dévényi Tibor Dr. Ezésez Géza karrierje című könyvét, melyből olvasmányos stílusban kaphattak képet egy kutatói életpályáról, hanem továbbképzési és ösztöndíj-lehetőségeket szerzett, amelyeket bőkezűen és kiegyenlítetten osztott meg közöttük. Sokszor személyes ismeretségeit is közkinccsé tette, akár jutányos lakhatási lehetőséget biztosítva Londonban. Ez sokaknak jelentette a vasfüggöny első átlépésének lehetőségét, más munkakultúrák megismerését.

Számon tartotta, hogy ki milyen témán dolgozik, s ha odaillő szakirodalom került a kezébe, arról nyomban értesítette. Ezt motiválta az is, hogy a tudományos közösséget tekintette családjának, a fiatal kutatók pályáját szinte atyai gondossággal egyengette. Néhányan még emlékszünk, hányszor találtunk értékes hivatkozásokat az asztalunkon, letépett újságszélre felírva.

Ez is mutatta a hivatalos trendeket évtizedekkel megelőző környezettudatosságát. Nem kiáltotta ki magát környezetvédőnek, de minden lehetőséget megragadott a pazarlás, a fölösleges kiadások elleni küzdelemre. Erre ő maga is példát mutatott, ez a szellemiség minden tevékenységét áthatotta.

Élmény volt vele együtt utazni. Ha valaki akklimatizálódni tudott gyors, már-már hadaró beszédéhez és sokszor jelentős logikai ugrásokat tartalmazó gondolatmenetéhez, sokat tanulhatott tőle a szakmai kérdések sokszor új megvilágításán túl történelemről, művészetekről, a tudományágak kapcsolatáról, emberségről.

Elveihez mindvégig hű maradt. Hosszú éveken keresztül volt a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség presbitere; a Magyar Bibliatársaság tevékeny tagjaként a keresztény értékeket a szocializmus éveiben sem tagadta meg.

Dr. Vásárhelyi Boldizsár az őt ismerő fiatalok körében sokaknak lett példaképe a mindhalálig tartó szakmai elhivatottságban, a szakmai igényességben, az emberek jóindulatába vetett hitben, a korunkban „fehér hollónak” számító természetes segítőkészségben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közülük többen lettek szintén a KTI örökös tagjai.

Albert Gábor