Pollák Iván

Pollák Iván egyetemi tanulmányait a Leningrádi (Szentpétervári) Műszaki Egyetemen végezte, gépészmérnöki oklevelét 1960-ban kapta kézhez. Diplomája megszerzését követően vezető mérnökként dolgozott egy nehézgépjármű-motorok karbantartásával és nagyjavításával foglalkozó hazai nagyvállalatnál. 1964-től nyugalomba vonulásáig az Intézetnek (és jogelődeinek) munkatársaként tevékenykedett különböző szakmai és vezetői beosztásokban. 1979-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen az alkalmazott matematika közlekedési területén szakdiplomát szerzett.

Szakmai pályafutásának első szakaszában motorvizsgálatokkal, ezen belül az akkor újonnan kifejlesztett Rába motorok típusminősítésével foglalkozott, ezekkel tevékeny részese lehetett az akkori magyar járműipar látványos térhódításának, egyben úttörő szerepet vállalt a belsőégésű motorok által okozott környezeti ártalmak csökkentését szolgáló műszaki és szabályozási lehetőségek kutatásában.

Az 1970-es években már hazánkban is előtérbe került a közlekedés által okozott levegőszennyezés elleni küzdelem. Az új feladat elvégzéséhez az Intézet 1972-ben létrehozta a Légszennyezési és Motortechnikai Osztályt, amelynek megszervezését és vezetését Pollák Ivánra bízták. Szakmai működése mellett nagy súlyt fektetett az ifjú szakemberek nevelésére, ennek eredményét mi sem bizonyítja jobban, minthogy utódai a szakmai vezetői székben egytől egyig ebből a körből kerültek ki.

Pollák Ivánnak tehát alapvető és meghatározó szerepe volt az Intézet és így hazánk motortechnikai és közlekedési környezetvédelemmel kapcsolatos műszaki tudományi tevékenységének kialakításában, az ezt a célt szolgáló osztály létrehozásában és – annak első vezetőjeként – magas színvonalú működtetésében. Elévülhetetlen érdeme volt a részleg műszaki létesítményeinek (motorfékterem, a gépjármű-emissziót vizsgáló korszerű berendezések) kialakításában, a vonatkozó vizsgálati előírások és szabványok hazai bevezetésében.

Munkásságának jelentős eredménye volt az általa vezetett osztály kapcsolatainak kialakítása és a működést biztosító megrendelések előkészítése mind hazai, mind külföldi partnerekkel, valamint a feladatok magas színvonalú teljesítése. Szakmai munkásságában, globális szemléletének kialakításában jelentős állomás volt az 1987-ben az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének központi laboratóriumában eltöltött ösztöndíjas tanulmányútja, valamint az ott végzett munkái.

Nemzetközi szervezetekben (KGST, ENSZ EGB) képviselte az Intézetet és hazánkat, többek között 1977-től a 2010-es évek végéig az ENSZ EGB GRPE Bizottságában (a gépjárművek levegőszennyezésével és energetikai kérdéseivel foglalkozó szakértői csoport). Nem túlzás kijelenteni, hogy ezeken a nemzetközi fórumokon nemcsak személyes elismerést vívott ki, de kiemelkedő munkásságával erősítette az Intézet, sőt hazánk kedvező megítélését is.

Sok fiatal, kezdő kutatónak nyújtott jelentős segítséget műszaki-tudományos pályájuk sikeres elindításához, továbbképzésük megszervezéséhez és nem utolsósorban a „know how” átadásával a sikeres bekapcsolódásukhoz a nemzetközi kutatási munkákba. Ezen kívül is aktívan tevékenykedett a legkülönbözőbb nemzetközi és uniós kutatási munkákban is, úgymint OECD, COST projektekben, vagy például a közlekedési légszennyezési modell megalkotását célzó ARTEMIS uniós kutatási projektben. Ismert előadóként állandó szereplője volt számos hazai és nemzetközi tudományos konferenciának, ahol a külföldi neves szakemberek körében sikeresen mutatta be az Intézet kutatási eredményeit.

A szakmai tevékenysége mellett feltétlenül szót kell ejteni a kollégáról, az emberről. Pollák Ivánban egy rendkívül segítőkész, nagy munkabírású, munkájában és általában minden tevékenységében alapos kollégát ismertünk meg, aki sokszor kissé szarkasztikus szemlélettel ugyan, de mindig megalapozott véleménnyel rendelkezik nemcsak a szakmai, hanem az élet egyéb területén is. Utazásai – beleértve a szakmai utakat is – mindig tartalmazott kulturális értékeket is. Vele zenéről, színházról, irodalomról, történelemről beszélgetni szellemi felüdülést jelent.

Egy fiatalabb kollégája így fogalmazott vele kapcsolatban: „Bár doktori fokozatot rajta kívül álló okokból nem szerezhetett, ez hazai és nemzetközi elismertségét cseppet sem befolyásolta. Kiterjedt kapcsolatrendszerrel és diplomáciai érzékkel rendelkező szakemberként mindig naprakész tudással és kiváló elemzőképességgel állt rendelkezésünkre, önzetlenül támogatva a fiatalabb generációkat, iránymutatásával segítve őket abban, hogy megtalálják a saját útjukat.”

Pollák Iván mintegy fél évszázados szakmai és vezetői tevékenységével jelentősen hozzájárult Intézetünk tudományos hírnevének öregbítéséhez. A nyugdíjkorhatár elérése után is hosszú éveken át önzetlenül szolgálta a szakmai műhelyét, és csak a világjárvány akadályozta meg, hogy tanácsaival, észrevételeivel továbbra is rendszeresen segítse a nyomdokaiba lépő munkatársait. Példás szakmaszeretete és iskolateremtő munkája követendő példát mutat a fiatal kutatók számára.