Prof. dr. Gáspár László

Dr. habil. Gáspár László okl. mérnök, okl. gazdasági mérnök, az MTA doktora, a Közlekedéstudományi Intézet kutatóprofesszora, a Széchenyi István Egyetem emeritus professzora.

Már fiatalon megérintette a közlekedés és azon belül a forgalmi létesítmények, utak, hidak és azok anyagai, hiszen édesapja, id. dr. Gáspár László az útügyi tudományok területén elismert hazai és nemzetközi szaktekintély volt. Az apa személyes példamutatása meghozta gyümölcsét, mert – humán beállítottsága ellenére – 1966-ban jeles eredménnyel építőmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 1970-ben kitüntetéssel közlekedési gazdasági mérnök lett. Ezt követően az Aszfaltútépítő Vállalatnál talajstabilizációs gépláncvezetőként, majd pedig a Pest Megyei Közúti Építő Vállalatnál központi laboratóriumvezetőként dolgozott.

A közvetlen apai hatás és a gyakorlati érzék hiányának a felismerése oda vezetett, hogy 1971-ben a KTI jogelődje, a KÖTUKI aszfaltlaboratóriumában helyezkedett el tudományos munkatársként. Később tudományos tanácsadó, majd osztályvezető, tagozatvezető lett. Újabb állomás volt pályafutása alatt, amikor 1999 és 2003 között a KTI tudományos igazgatója lett; jelenleg kutatóprofesszori beosztásban tevékenykedik.

Kutatói pályáját azzal is megalapozta, hogy nyelvtudását folyamatosan fejlesztette, és fejleszti mind a mai napig. Angol, német és francia nyelvből szakmai anyaggal bővített felsőfokú, orosz nyelvből pedig középfokú állami nyelvvizsgával rendelkezik. Tudatosan készült a szakmai siker elérésére, mivel tudta, hogy ennek egyik fontos pillére a nyelvtudás. Ez vezérelte akkor is, amikor a KTI azóta a székhelyre költöztetett és átalakult Temesvár utcai egységénél a fiatal kutatóknak önzetlenül, díjmentesen angolórákat tartott.

A KTI-ben végzett munkája ráirányította figyelmét, hogy hazánkban mennyire nem ismerik és nem kutatják az aszfaltrétegek hosszú távú mechanikai viselkedését. E területen végzett kutatásainak, nagyszámú etalonszakasz hét éven keresztül végzett rendszeres állapotfelmérésének, valamint a féléves amerikai tanulmányútjának köszönhető, hogy 1979-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Nevéhez fűződik az első magyar hálózati szintű útburkolat-gazdálkodási rendszer (PMS) kifejlesztése; az ilyen rendszerek honosításában és gyakorlati bevezetésében úttörő szerepet játszott.

Tudományos előrehaladását tudatosan építette fel, 1991-ben a közlekedéstudományok doktora lett. 1992-ben megszerezte az Európai Mérnök oklevelet, 1997 óta habilitált doktor. 2000 és 2013 között a győri Széchenyi István Egyetem tanára, azóta emeritusz professzora. Az egyetem Multidiszciplináris Műszaki Doktori Iskolájának megalapítója volt, majd azóta is az egyik vezetője.

2000-ben európai uniós társfinanszírozással zajló projekt művelése során megismerkedett az élettartammérnöki tudomány alapelveivel. A módszert, amelyet eredetileg épületekre és létesítményekre dolgoztak ki, az utakra adaptálta. A módszer lényege, hogy a fenntartható fejlődés elvét az útügyben olyan irányba viszi el, hogy már a tervezés során az egész élettartamra előretekintően, komplex módon optimalizál, a legkedvezőbb élettartamvégi stratégiákat is előrebecsülve. Ez az új tudományos eredmény jelenti nemzetközi elismertségének egyik igen fontos állomását.

Kutatói hitvallása: „az a dolgunk, hogy új dolgokat vezessünk be”. Ennek jegyében kezdett el foglalkozni a közúti vagyongazdálkodás kérdéskörével is. Ennek eredményeképpen született meg az Útgazdálkodás című, Akadémiai díjjal is jutalmazott szakkönyve. Aktív részese volt a korszerű hídgazdálkodási rendszer hazai adaptációjának is. 2005-től az éghajlatváltozás útburkolatokra gyakorolt hatásának hazai vizsgálatát is zászlajára tűzte. Számos kutatási munkája és publikációja foglalkozik az útépítési anyagok újrahasznosításával és az ipari melléktermékek útügyi felhasználásával, ugyanis céljául tűzte ki, hogy a körkörös gazdaság hazai eléréséhez érdemben hozzá tudjon járulni.

Napjainkban a KTI 2019-ben szervezett, majd hivatalosan 2020-ban megalakított Tudományos Tanácsának elnöke.

1992-től számos európai uniós projekt munkabizottságának vezetője, illetve tagja volt. Hazánkat és a KTI-t képviselte többek között a PARIS (1995-1998), AMADEUS (1995-1997), FORMAT 2002-2005), LIFETIME (2002-2005), SAMARIS (2003-2005), NR2C (2004-2009), SPENS (2006-2009), DIRECT-MAT (2009-2011), ERA-NET Road II (2009-2011), INCRIS (2011-2017) RE-ROAD (2012) és DURABROADS (2013-2017) projektekben. 12 éven keresztül az Útügyi Világszövetség (AIPCR, PIARC) különböző Műszaki Bizottságaiban a hazai érdekeket képviselte, valamint több mint két évtizeden át képviselte a KTI az útügyi kutatóintézetek európai szervezetében (FEHRL).

Pályafutása alatt több mint 600 szakmai előadást tartott és tart magyar és idegen nyelven. 451 publikációja jelent meg, amelyekre mintegy 550 független hivatkozás ismert. Számos hazai és külföldi (Egyesült Királyság, Horvátország, Litvánia, Ukrajna stb.) szakmai folyóiratnál szerkesztőbizottsági tag.

Munkássága elismeréseként 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2014-ben a Baross Gábor-díjat és 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József-koszorúját. Hitvallása szerint a kutatók nem a díjakért tevékenykednek – az a hivatásuk, hogy új dolgokat vezessenek be.

Dr. habil. Gáspár Lászlót Európa legtöbb országában, sőt a világ nagyobb részén ismerik és elismerik a szakterületén. Mi, a pályafutása alatt felnevelkedett tudományos munkatársak, kutatók, doktoranduszok arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy mindig önzetlenül adta át nekünk a tudását, emberségre, helytállásra tanított. Méltó helyet foglal el a KTI örökös tagjai között.

Dr. Karsainé Lukács Katalin