Trepper Endréné

Trepper Endréné (született Kükálo Anna, munkatársainak: Ancsa) 2014 végén az első és egyben utolsó munkahelyéről, a Közlekedéstudományi Intézetből vonult nyugalomba. A feladatát mindvégig példátlan szorgalommal, nagy munkabírással, odaadással, a szakmai és technológiai fejlődéssel lépést tartva látta el. Precizitása a témavezetésével vagy a közreműködésével készült valamennyi tervben és tanulmányban tetten érhető.

A Közlekedési és Távközlési Főiskolán 1973-ban szerzett közlekedési üzemmérnök diplomát. Ugyanennek az évnek az őszén belépett a Közúti Közlekedési Tudományos Intézetbe (KÖTUKI). A szakterülete a kezdetektől a személyközlekedés, különösen az autóbusszal végzett helyi és helyközi személyszállítás tervezése volt, így tevékenységét mindvégig az ezzel foglalkozó kutatóműhelyben végezte. A tapasztalatok mellett az ismereteit is folyamatosan bővítette, 1983 és 1986 között elvégezte a SZÁMALK rendszerszervező képzését is.

Évtizedeken át irányította a menetrendek felülvizsgálatát és a hálózatok észszerűsítését szolgáló – mind térségi, mind települési léptékű – autóbusz-közlekedési utasforgalmi adatfelvételeket, amelynek az egyik legnagyobb tapasztalatú hazai szakértője lett. Több vidéki városban mindmáig az általa javasolt autóbusz-hálózat az alapja a helyi utazási igények kiszolgálásának. A pályafutásának kiemelkedő állomása volt 2007-2008-ban, amikor megszervezte, lebonyolította és munkatársaival kiértékelte az országos helyközi autóbusz-közlekedési célforgalmi felmérést, amelynek részeként megyénként egy-egy napon teljes körű utasszámlálás és mintavételes kikérdezés zajlott. A pontos és részletes eredményeket hosszú éveken át alkalmazták mind a szolgáltatói, mind a megrendelői tervezési folyamatok megalapozásához.

A hálózatfejlesztés mellett az autóbusz-közlekedés és általában a személyszállítás számos más kérdésével is mélyrehatóan foglalkozott: a csúcsforgalom levezetésének forgalomszervezési megoldásaival, az utasforgalom szezonális ingadozásának kezelésével, a lépcsőzetes munkakezdés bevezetési lehetőségeivel, a közszolgáltatási szerződések szakmai részeinek kidolgozásával, a szolgáltatók teljesítményértékelésével és eredményességük vizsgálatával, a tarifapolitikával (például a zónatarifa alkalmazhatóságával), az autóbusz-állomások optimális elhelyezésével vagy a taxiközlekedés fejlesztésével. A KTI hírnevét öregbítő pályafutását híven tükrözi, hogy a települési közlekedésért felelős tisztviselők és a személyszállítási szolgáltató vállalatok szakemberei még nyugalomba vonulása után is évekig név szerint keresték és kérték a tanácsát a hálózattal, menetrenddel, jövőbeli fejlesztésekkel kapcsolatos kérdésekben.

A kapcsolatrendszere az autóbusz-közlekedési menetrendtervezéssel és forgalomszervezéssel foglalkozó szakemberek körében a párját ritkította. Ismereteit, személyes kapcsolatait még nyugalomba vonulása után is több kutatási téma kapcsán az Intézet javára fordította. Ezek közül is kiemelkedik a 2016 folyamán az országos célforgalmi felmérés helyközi autóbusz-közlekedéssel foglalkozó munkarészének kidolgozása során végzett tevékenysége; szakértelme és elhivatottsága ezúttal is minden munkatársa számára példaként szolgálhatott.

A szakmai munka mellett a kezdetektől fogva számtalan közösségi és társadalmi feladatot vállalt, mind az Intézetben, mind azon kívül. A Közlekedéstudományi Egyesületben a Gépjárműközlekedési Tagozat Személyszállítási Szakosztályának titkára (1994–1998), majd vezetőségi tagja volt. Kimagasló tudományos és szervező munkáját a KTE ezüst-, majd aranyjelvénnyel, 2010-ben pedig Jáky József-díjjal ismerte el. Kétszer is kiérdemelte a Közlekedéstudományi Intézetért elismerést (2005, 2013). Eredményeit számos publikáció őrzi hazai szaklapokban és -könyvekben.

Trepper Endréné sosem töltött be vezető pozíciót a KTI-ben, de példamutató személyisége által kutatóműhelyének lelke, a mindennapi (munka)folyamatok motorja volt. Nem tört akadémiai babérokra, de kutatók nemzedékeit vezette be az utasforgalmi adatfelvételek és az ezekkel kapcsolatos elmélyült elemzés világába. A háttérben maradt, mégis meghatározó személyiség lett szűkebb-tágabb környezetében: közösségépítő és -formáló szerepe, szakmai és emberi gondoskodása példaértékű. Négy évtizeden át hűséges maradt a szakmai műhelyéhez és egész pályafutása összefonódott az Intézettel.

Munkácsy András