I. Festetics gróf Maserati 8CM versenyautója

A Maserati

A Maserati fivérek 1914-ben megnyitott Bologna melletti műhelyükben az első világháború alatt gyújtógyertyák előállításával foglalkoztak, majd az 1920-as évektől, Ernesto Maserati autóversenyzői karrierjének indulása okán, a négy testvér a Diatto versenyistálló motor-átalakításaira és fejlesztéseire koncentrált. A saját autógyár elindítását megalapozó lépést a Diatto cég versenysportból történő kivonulása hozta el, amikor a fivérek megvásárolták a csapat versenyautóit. Ezután mindössze egy évet kellett várni arra, hogy a családi manufaktúra 1926-tól kezdve 4, 6, 8 és 16 hengeres motorokkal ellátott versenyautók gyártásával foglalkozzon.

Festetics Ernő a piros-fehér-zöldre festett Maseratival az 1937-es Masaryk Nagydíjon Fotó: Veteran Autó és Motor

A Maserati 8CM

Az első versenymodelleket (Tipo 26 és a 26B) 1100-1500 köbcentiméteres lökettérfogatú motorokkal szerelték fel, majd 1929-től a 8C széria járművei 2000, 2500 és 3000 köbcentiméteres erőforrásokat kaptak.

A többéves motorfejlesztői- és autóversenyzői erőfeszítések az orrmotoros, hátsókerék-meghajtású, együléses, soros nyolchengeres, 2991 cm3 motorral, elöl merev tengellyel, hátul lengőkaros felfüggesztéssel, és első-hátsó dobfékkel ellátott Maserati 8CM modell gyártásával értek be. A 240 lőerős, akár 250 km/órával repesztő 8CM-3000 modell kezdeti gyerekbetegségeinek (alváz-hajlékonyági-, súly- és egyensúlyprobléma) Tazio Nuvolari autóversenyző instrukciói alapján történő kijavításával az immár 750 kg-ra fogyasztott Maserati az 1933-as versenyévben kiemelkedő eredményeket tudott elérni: a francia, a belga és az olasz (Coppa Ciano) nagydíjon történő győzelmek mellett dobogós helyezéseket szerzett a tuniszi, a tripoli, a nizzai és az olasz versenyeken.

A modell versenysikerei 1934-től az Alfa Romeo új konstrukciójának megjelenésével, valamint a Mercedes és az Auto Union versenyautóinak színrelépésével fokozatosan elmaradoztak – átadva helyét a V8RI modellnek. A Maserati 8CM-ből 1933 és 1935 között mintegy 18 darab készült Bolognában, amelyekből mindössze nyolc jármű holléte ismert napjainkban.

Forrás: arcanum archívum

A magyar Maserati

Az 1930-as években a fiatalon elhunyt Hartmann László volt az egyetlen nemzetközileg jegyzett magyar autóversenyző. A veterán autókkal foglalkozó sajtó visszaemlékezések azt sejtetik, hogy az akkori fővárosi aranyifjúság egyes prominens tagjai féltékenyen tekintettek az egyszerű vállalkozói családi háttérrel rendelkező, ugyanakkor tehetségesebb Hartmannra.

Az egyik aranyifjú, az újságok társasági rovatának „hajnali férfiúi affér” cikkeinek főhőse, a sportbajnok gróf Festetics Ernő volt, aki a kor divatját követve a sport mellett az autóversenyzésben is megmérette magát. A biztos anyagi háttér mellett Festetics kezdeti kisebb teljesítményű autóit 1937 tavaszán lecserélte a svájci Braillard csapattól megvásárolt három éves, keveset használt Maserati 8CM, amelyhez komoly versenyzői reményeket fűzött. A 3 literes, igen nehézkesen vezethető piros–fehér–zöld dukkózású monoposto azonban nem váltotta be a várakozásokat: az 1937-es versenyidény nemzetközi nagydíj futamain vagy a középmezőnyben végzett, vagy nem sikerült teljesíteni a versenytávot. Ennek fényében nem meglepő, hogy Festetics gróf 1938-ban egy két literes BMW 328-ra váltott, amely típus igen impozáns versenyeredményekkel büszkélkedett 1936-os megjelenése óta.

Az idén 88 éves Maserati további magyarországi története szerencsére egész pontosan nyomon követhető, köszönhetően a jelenlegi svájci tulajdonosának. Kurt Häsler – aki a jármű 2007-es megvásárlása után 3000 munkaóra alatt visszaállította az eredeti motorikus állapotokat és a nemzeti színű fényezést – akkurátus utánajárással, magyar szakemberek közreműködésével egy 200 oldalas dokumentációt állított össze a 1940-es és 1950-es évek hazai versenyeredményeiről, a tulajdonosokról, a jármű motorikus- és fényezés módosításairól, valamint a kocsi későbbi nyilvános szerepléseiről.